Ismét teszünk egy (kis) eltérőt blogunk eredeti témájáról, a bundabotrányoktól, ugyanis, olyan fajsúlyú esemény következett be Magyarország legjobb labdarúgójának életében, ami valamilyen irányban (a nagy kérdés, hogy jó vagy rossz ez az irány) radikálisan befolyásolni fogja az a pályafutását.
Már napok óta lezajlani látszik a Dzsudzsák Balázs körül zajló (hisztérikus) átigazolási saga, ami finom fogalmazva is megrendítette a magyar futballszurkolókat. Jó szokásunkhoz híven kivártunk, hogy csendesedjenek az események, és némiképpen összeszedett, már-már rendezettnek tűnő gondolatokkal próbáljunk meg valami rendszert vinni ebben a „kaotikus” kavalkádba.
Tény, hogy ami szélvész sebességgel megáldott fiunk mostantól az Anzsi Mahacskala stadionjának gyepén fogja kergetni a labdát – mármint azokon a hétvégéken, amikor otthon játszanak. Több tényt nem is fogunk felsorolni, mivel „a hír szent, a vélemény szabad”, úgyhogy most következzen a „free” rész.
Amikor először megláttam a híreket, akkor óriási csalódottság fogott el: ismét a pénz beszélt- gondoltam. Dzsudzsák eligazolt a nem éppen szem előtt levő orosz bajnokságba, ráadásul nem is olyan klubba, mint a Zenit vagy Szpartak, hanem egy középcsapatba. Rendben, Mahacskalában játszik R. Carlos, aki szép pénzt kap a dagesztáni levezetésért, de ő mégis csak 39 éves, a pályája vége felé jár, szóval finoman fogalmazva sem ez élete legnagyobb klubja. Természetesen meg kell említeni Diego Tardellit is, aki korábban már megfordult a PSV-ben is, de igazi sikereket a brazil Atletico Mineiróban tudott elérni. Szóval az Anzsi nincs a csúcson, és ezzel a kerettel (hangsúlyozom Dzsudzsák nélkül) esélyük se lenne.
Az elkeseredettség, a düh és a csalódottság furcsa egyvelege kavargott bennem, bennünk szurkolókban, mert mi nem ezt vártuk. Persze nem számíthattunk arra, hogy Balázs a Barcában vagy a Realban fog játszani a következő szezonban, de azért kissé merészen, el tudtuk volna képzelni egy Villareal vagy Liverpool szintű csapatban.
Az olasz bajnokságtól féltettük, hiszen sok nagyszerű futballistát „lefaragtak” már ott, illetve a baloldalon elsősorban a támadásban tehetséges játékosnak túl sok erejét kötötte volna le a védekezés.
A német bajnokságban Bayernen kívül semelyik csapat (még a bajnok Dortmund se) igazolása nem lett volna elégtétel a szurkolók számára.
A Lille-nél sokan húzták a szájukat, elvégre még a PSV-t sem tudták felülmúlni az Európa Ligában, bár a francia bajnokság erősebb, mint a holland.
Az elégedetlenség és a harag gyűlöletet szült a hazai drukkerek között, akik a számukra felhasználható fórumokon támadást indítottak Dzsudzsák és családja ellen. Vörösbaranyi József (Dzsudzsák menedzsere) és pártfogoltja nem értették a közfelháborodás okát, elvégre Dzsudzsák „minden szinten jól választott”. Itt viszont meg kell állnunk egy pillanatra.
Tetszik vagy nem Magyarországon még mindig rengetegen imádják a labdarúgást. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy 2007. novemberében már gyakorlatilag egy eldőlt Eb-selejtezős csoportban a magyar válogatott 32,000 néző előtt lépett pályára a görögök ellen (1-2) a Puskás stadionban. A kilátogatók magas száma annak volt köszönhető, hogy augusztusban legyőztük a világbajnok olaszokat egy felkészülési találkozón. Egy nagy győzelem, és egyből telt ház a következő, gyakorlatilag tét nélküli meccsen. Tehát foci fanatikusak vagyunk.
Egy olyan országban, ahol a legutolsó igazi nagy klasszis futballista, nagyjából 20 évvel ezelőtt játszott, Détári személyében, most a születőben lévő újabb nagy klasszisát félti, hogy ne rontsa el a karrierjét. Dzsudzsáknak fel kell(ene) ismernie, hogy felelősséggel tartozik a magyar szurkolók felé. Felelősséggel, mivel őt Hollandiában és itthon is bálványozták. Ott és itt egyaránt büszkék voltak az emberek a nagyszerű teljesítményére. Az indulatos, támadó reakció nem több: aggódás az utóbbi 20 év és az elkövetkezendő „X” esztendő vélhetően legjobb magyar játékosáért. Dzsudzsák minden tette a futballpályán nemcsak az egyéni karrierjének adhat lökést, vagy visszarántást, hanem ugyanilyen hatást érhet el az amúgy is depresszióra hajlamos itthoni szurkolók körében.
De ne boncolgassuk ezt a kérdést tovább, hanem nézzünk mi, drukkerek is kicsit magunkba.
Vajon mi a helyében elutasítottuk volna az álomfizetést egy épülőben és feltörekvőben lévő csapatban? Vajon mekkora nyomást tehetett Dzsudzsákra az anyagi gondokkal küszködő Eindhoven, amely lehetőleg minél előbb szeretett volna pénzt kapni a szélsőért? Valóban volt a magyar játékosnak beleszólása az átigazolási ügyben, vagy ismét kizárólag a pénz beszélt az őt akkor még foglalkoztató klub részéről, leszűkítve ezzel a pályán kívül (ha már a pályán nem tudta szinte senki ellene ezt megtenni) a magyar focista mozgásterét az átigazolási piacon. Persze nem tudunk válaszolni, mert mi nem voltunk/vagyunk abban a bizonyos helyzetben.
Kedves szurkoló társaim, a mieinknél magasabb érdekek döntöttek úgy, ahogy végül is határoztak, ezt kell elfogadni.
Mit is kívánhatnék Dzsudzsák Balázsnak, mint minél eredményesebb szereplést a Mahacskalában, és remélem, hogy előbb-utóbb egy igazi nagy csapatban fogja folytatni a karrierjét!
*Azonban ha ez mégsem jönne össze (ne így történjen), akkor még nyugodtan haza igazolhat valamelyik segítségre szoruló NB 1-es magyar klubhoz – amelyből most éppen tizenhat van.
*Ui.: a *-gal ellátott mondathoz fűzendő komment: remélem, hogy Dzsudzsáknak van azért némi humorérzéke.
Úgy gondoltam, hogy már az elején elnézést kérek a hosszú bejegyzésért, de végül is csak azoktól kérek bocsánatot, aki k végigolvasták.
Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, és felhívni a figyelmüket szellemi sportok rajongóinak. A legfrissebb pókerrel kapcsolatos híreket és a legjobb stratégiai cikkeket a Poker.hu nevű weblapon lehet elérni.
.jpg)
Az utóbbi időben annyi bundagyanús esetről számolt be a sajtó, hogy már követni is nehéz a fejleményeket, de minden kétséget kizárólag a 2022-es labdarúgó világbajnoksággal kapcsolatos voksszavazatok körüli csetepaté tűnik a legnagyobb volumenű hírnek…
Bár eddig sem eresztettem túlságosan bő lére a mondandómat (illetve talán egyszer) az eddigi postjaimban, de ez a bejegyzés lesz talán a legrövidebb mind közül. Ez annak tudható be, hogy nem szeretnék állást foglalni a május 10-i Fradi – Zalaegerszeg mérkőzéssel kapcsolatban, amiről sokan azt rebesgetik, hogy nem véletlenül alakult az alábbi módon: tudniillik a ZTE már 3-0-ra és 4-1-re is vezetett az Üllői úton, amikor a
Mészáros Norbertet, a Debreceni VSC labdarúgóját 2010. május 5-én mentette fel a lausanne-i székhelyű Sportdöntőbizottság, így a magyar játékosnak nem kell letöltenie a 2011. december 31-ig tartó eltiltását. A Loki másik labdarúgójának, Vukasin Polekszics fellebbezését viszont elutasította a CAS, aminek köszönhetően a montenegrói származású kapus 2012. június 30-áig nem léphet pályára.
Az eddigi bejegyzéseimben elsősorban híreket, valamint a gyanúba keveredett mérkőzésekkel és a „főszereplőkkel” kapcsolatos fejleményeket osztottam meg, de úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy egy rövid eszmefuttatásba kezdjek a bundázásokkal kapcsolatban.
Mészáros Norbert és Vukasin Polekszics ügyében rövid időn belül döntést fog hozni a lausanne-i székhelyű nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS). A két játékost a 2009-es, Puskás Ferenc stadionban megrendezett Debrecen – Fiorentina (3-4) mérkőzés kapcsán vádolták olyan magatartással, amely súlyos büntetést vont maga után.
A FIFA hivatalos játéknapján, a február 9-én, Antalayaban megrendezésre került Lettország-Bolívia és Észtország-Bulgária mérkőzéseken magyar játékvezetők fújták a sípot. Az előző mérkőzést lettek nyerték meg 2-1-re, míg az utóbbi összecsapáson 2-2-es döntetlent játszottak egymással a riválisok. Ezekkel a tényekkel nem is lenne semmi probléma, de ha végigfutunk az összecsapások statisztikáin, akkor nem tudjuk megkerülni azt az adatot, amely szerint a két mérkőzés összes gólja büntetőből született.
Bár sokan úgy gondolták, hogy a bundázás virágkora a nyolcvanas évekre tehető, ennek ellenére a közelmúlt sem szűkölködött olyan eseményekben, amelyekről kiderült, hogy a mérkőzések végeredményét manipulálták. Gondoljunk csak a Juventus „afférjéra”, amikor is a torinói klubot azzal vádolták (nem alaptalanul), hogy több tucat meccs végeredményét befolyásolták, némi bírói segédlettel.