Bár eddig sem eresztettem túlságosan bő lére a mondandómat (illetve talán egyszer) az eddigi postjaimban, de ez a bejegyzés lesz talán a legrövidebb mind közül. Ez annak tudható be, hogy nem szeretnék állást foglalni a május 10-i Fradi – Zalaegerszeg mérkőzéssel kapcsolatban, amiről sokan azt rebesgetik, hogy nem véletlenül alakult az alábbi módon: tudniillik a ZTE már 3-0-ra és 4-1-re is vezetett az Üllői úton, amikor az utóbbi időben amúgy sem acélos Zöld Sasok „megrázták” magukat, majd kiegyenlítettek, és döntetlenre mentették a találkozót. Én reménykedem benne (talán naivan???), - bár igazából én sem tudom már időnkét, hogy mit gondoljak -, hogy ez a meccs a labdarúgás szépségei és izgalmai miatt alakult így.
Ahogy egy korábbi bejegyzésemben is írtam, még 10-15 évvel ezelőtt biztosan azt gondolta volna a szurkolók döntő többsége, hogy ez a szép a fociban – mármint hogy egy demoralizált csapat képes három gólos hátrányból is felkapaszkodni. Ennek ellenére, ma már szinte minden második drukker emlegeti az ilyen mérkőzések után az ismert fogadóirodákat és a pénzes „gambleröket” .
