Az eddigi bejegyzéseimben elsősorban híreket, valamint a gyanúba keveredett mérkőzésekkel és a „főszereplőkkel” kapcsolatos fejleményeket osztottam meg, de úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy egy rövid eszmefuttatásba kezdjek a bundázásokkal kapcsolatban.Az utóbbi öt évben sok sportrajongó kiábrándult az élsport „tisztaságából”, és ennek többek között az lehet az oka, hogy a közelmúltban tömegével röppentek fel olyan híresztelések, amelyek másról sem szóltak, csak arról, hogy újabb és újabb sportesemények keveredtek bundagyanúba. Sajnálatos módon sok esetben nem csak gyanúról volt szó: a 2006-os évben például az olasz labdarúgás fennmaradása került nagy veszélybe, miután kiderült, hogy a Juventus egykori igazgatója, Luciano Moggi a 2004/05-ös szezonban a játékvezetők segítségével számos esemény végeredményét manipulálta. Miután egyre-másra szállingóztak a hírek az újabb és újabb megbundázott sporteseményekről, rengeteg szurkoló álláspontja megváltozott a meccsekkel kapcsolatban. Korábban, ha egy olyan mérkőzést láttak az emberek, amikor egy csapat 3-0-ás hátrányból fordítani tudott, akkor arról beszéltek, hogy ez a szép a játékban: az izgalom, a véletlenszerűség és a fordulatok. Manapság egy-egy hasonló mérkőzésnél sokszor hallani azt a szurkolók szájából az alábbi fordulatokat: „ügyesen eladták a meccset” illetve „vajon mennyiért vehették meg a játékosokat a nagy emberek”.
Ki kell mondani, az élsport - többek között – azért veszti el a varázsát, mert még a 21. században is könnyedén előfordulhat – és elő is fordul -, hogy valaki(k) a háttérből manipulálja a mérkőzések végkimenetelét. Persze tudjuk, hogy a profi sportban a pénz a legfontosabb tényező, de régen (5-6 éve még) a naiv egyszerű embereknek erről a néhány szóról az jutott az eszükbe, hogy a jegybevételek, a reklámok, a mezeladások, (stb.) által bekasszírozott összegek mozgatják a sport világát. Úgy látszik, hogy a bundázást sohasem lehet teljesen kisöpörni az élsportból, annak ellenére, hogy a Kölnben székelő bíróság komoly erőfeszítéseket tesz az ügy érdekében. Sokan úgy vélték, hogy a meccsek „megkenésének” virágkora az 1980-as évekre tehető, de azt hiszem, hogy ebben az esetben nem kell – és nem is lehet – szakaszokra tördelni a csalásokat: amióta létezik a sportfogadás – és ameddig létezni is fog - addig lesznek olyan személyek, akik a saját javukra akarják fordítani a sportesemények végkimenetelét.
